„Thrák Királyok Völgye”

„Hisz ha kivántok a trójaiak tömegébe hatolni,
itt legszélen a nemrégjött thrákok hada nyugszik:
és a király köztük: Rhészosz, fia Éioneusznak.
Láttam az ő nagytermetü és gyönyörű paripáit:
hónál szebbszinűek s úgy futnak, mint a sebes szél.
Hadszekerét az arany meg ezüst veretek díszítik:
s ő irdatlan arany fegyverben jött seregünkhöz,
bámulatosban: a földi halandónak nem is illik
hordani íly fegyvert, inkább örök égilakónak.”

Homérosz: Íliász. Tizedik ének. Dolón elfogása (X. 433-341) Fordította Devecseri Gábor. Magyar Helikon, [Bp.] 1974.

Az európai ember az időben kibontakozó történetként értelmezi önmagát. Történeti időben létezik; a saját történeti valóságával úgy teremt kontaktust, ha történelmi összefüggésben, történeti távlatokban is értelmezni tudja azt, vagyis az egyéni életidő interpretációjának egyrészt tágabb kontextusa, másrészt modellje a történelmi idő. Ez a horizont konkrét, építészeti értelemben vett térben jól megélhető. Bulgáriában a Kazanlak melletti térség jelentős uralkodók temetkezési helyszínéül szolgált az ókorban: a térség királysírjainak kutatói a halomsírok völgyét a Thrák Királyok Völgyének nevezték el. A Völgy élő történeti táj: az antikvitás és a természet együttes munkájának eredményeképpen jött létre, tükrözi és őrzi az organikus tájfejlődés eredményeit, történelmi, asszociatív jelentőséggel bír, és topográfiailag körülhatárolható egységet alkot.^[1]

Kazanlakban, Bulgária Stara Zagora tartományához tartozó városában 1944. április 19-én, a várost ért bombatalálatot követően került napvilágra az a Kr.e. 4-3. század fordulójára datálható thrák sír, mely 1979-ben az UNESCO Világörökség egyik emblematikus örökségi elemévé vált. A világörökségi cím elnyerésében a kazanlaki thrák sír mint az emberi alkotó-géniusz kiemelkedő főműve kapott kiemelt figyelmet. A halomsír része a III. Seuthés thrák uralkodó által alapított Seuthopolis városának körzetében található thrák nekropolisznak, így egyedi, kivételes dokumentuma egy már eltűnt ókori civilizációnak. A kazanlaki tumulus méhkas-kupolájú kamrájának freskói mindmáig elevenen hatnak: a halotti körmenet résztvevői (az elhunyt felesége, családtagjai, muzsikusok, harcosok, szolgák) végső útjára kísérik a végtelen idők mezejére megtért uralkodót.[2]

A terület, melyen egykor a thrákok éltek, óriási volt.[3] Egyes thrák törzsek az Égei-tenger szigeteit szállták meg, mások pedig a mai Dél- és Kelet-Macedónia, valamint Thessália-Pieria egy részén telepedtek le. A Dunától északra, a Kárpátokig a thrákokkal rokon nép lakott, északkeletre, a Dnyeperig, thrákok éltek. Kisázsiában, Bithynia szintén thrák terület volt. Európában több mint ötven törzs neve ismeretes, a legfontosabbak: a thynek (a Sztrandzsa-hegységben), az odrysok (a Marica völgyében, Adrianopolis körzetében, a Rhodopé keleti nyúlványain)), a bessosok (a Rhodopé nyugati részén), az édónok, a bisaltok, és a médek (a Sztruma mentén). A Kr. e. 4000 – Kr. u. 6. század közötti időszakban a thrákok törzseinek fő települési helye azonban a Balkán-félsziget keleti középső része volt, a mai Bulgária és részben Románia, Macedónia, Görögország és Törökország területe. A terület vallásában és művészetében egységes vonásokat mutatott.

Thrákiából származik a mitológia-beli Orpheus. Diodóros szerint, amikor Dionysos silénosokból, szatírokból, mainasokból álló kíséretével át akart jönni Ázsiából Európába, meg kellett szereznie a Helléspontos birtokosának, Lykurgos thrák királynak a beleegyezését. Miután szövetséget kötöttek, és Dionysos átkelt Európába, Lykurgos megparancsolta katonáinak, hogy öljék meg a jövevényeket. Charops felfedte a cselszövést Dionysosnak. Ekkor az isten visszament Ázsiába, magához vette katonáit, megtámadta és foglyul ejtette Lykurgost, megkínoztatta és keresztre feszíttette. A Helléspontos feletti uralmat Dionysos Charopsra ruházta, aki Oiagros apja, Orpheus nagyapja volt.[4]

Homéros Iliás című eposzából ismerjük Rhésos thrák királyt. Rhésos a Strymón torkolatvidékén, majd a Pangaios hegységben, végül a Rhodopéban bukkan fel, hogy segítsen Trójának az achájok ellen vívott háborúban.

Thrák földre az achájok a trójai győzelem után léptek először.

A Kr. e. 7. század második felében Thrákia égei-tengeri partjait parosi és chalkidikéi gyarmatosítók foglalták el, a kisázsiai görög metropolisok Propontis és a Pontus partjainak gyarmatosításába kezdtek. A Fekete-tenger partján a görög gyarmatosítók megalapították Apollóniát, Mesémbriát, Odéssost, Dionysopolist, Kallatist, Histriát. A görög-perzsa háborúkban elszenvedett vereségek után Thrákiában az odrysok erős birodalmat hoztak létre. Térés királysága a Propontis és a Fekete-tenger partjától az Al-Dunáig terjedt. Térés fia, Sitalkés, tovább növelte az odrysok királyságának területét, egészen a Sztruma folyó felső folyásáig. I. Seuthés Kr. e 424-ben került trónra; Thukydidés adataiból kitűnik, hogy a birodalom évi jövedelme elérte a 400 talentumot; Thrákia gazdag és hatalmas volt.

A Kr.e. 4. század első évtizedeiben kezdődött el az odrysok államának széthullása. II. Fülöp trónralépése után azonnal rátette kezét Amphipolisra, majd betört a független thrák törzsek területére, azután pedig az odrysok földjére vonult. A triballokkal, akik szabadok maradtak, Nagy Sándor számolt le. Alexandros halálát követően Thrákia Lysimachos uralma alá került. Lysimachos idején III. Seuthés, a Rózsák Völgyének uralkodója és Dromichaités, a geták uralkodója közt szövetség jött létre. III. Seuthés nevéhez köthető Seuthopolis városának megalapítása, melynek romjai most a Koprinka víztározó mélyén találhatók.

Kazanlak közelében, a kelet-bulgáriai Shipka település mellett III. Seuthus “Golyama Kosmatka” tumulusát Georgi Kitov[5] tárta fel. Seuthus monumentális halomsírja szarkofágkamrát rejt magában; leghíresebb, legékesebb leletei Seuthus aranymaszkja, arany gyűrűje, arany koronája, az uralkodót ábrázoló, életnagyságú bronz fej, gyönyörűen megformált ezüst rhytonok; ezüst phiálék, arany kylix, ezüst és arany páncélok, pajzsdíszek, valamint sajátos díszítőstílus-jegyeket mutató kocsi- és lószerszámdíszek.

A tumulusok leleteinek gazdagsága és kultúrtörténeti-régészeti jelentőségének tekintetében is kiemelkedő fontosságúvá válhat a földrajzi és társadalmi mobilitás vizsgálata, valamint az ezekkel szorosan összefüggő kulturális nyitottság kérdése: mesterek és mesterségek szabad vándorlása, átjárása szomszédos kultúrák közt.

Az ókorkutatás legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy korunk aktuális problémáinak megoldásához adjon segítséget. Az egyik ezek közül az akkulturációé, vagyis annak a vizsgálata, hogyan viselkednek az egymással érintkező, különböző hagyományokra épülő kultúrák e találkozás során. A thrák régészeti anyag, melyek tulajdonosaik gazdagságáról és fényűzéséről tanúskodnak, konkrétabban példázhatja kultúrák találkozásának megsemmisítő helyett megtermékenyítő folyamatát.[6]

A TEMP program keretében feltárt, rendkívül gazdag mellékletekkel ellátott thrák sírok anyaga a kazanlaki Iszkra Történeti Múzeum Régészeti Gyűjteményét gazdagította.