Gyújtemény

A Magyar Plakát Ház kialakítása egyrészt Nagykanizsa idegenforgalmi kínálatát hivatott színesíteni, másrészt a belvárosi rehabilitáció része is. A Nagykanizsán évtizedek óta jelenlévő kulturális programok jövőre vonatkozó stratégiájának kialakításában a Magyar Plakát Háznak is rendkívül fontos szerepet kell vállalnia: a Plakát Ház a saját speciális, sehol máshol nem fellelhető értékeivel kezdeményezője lehet a kulturális életet gazdagító és a tudásipar kialakulását elősegítő fejlesztéseknek.

A muzeális intézmény céljait három feladatban lehetett megjelölni, melyek egyaránt kifejeznek szemléletmódot, hangsúlyokat. Az első feladat a gyűjtemény megalapozása, a muzeális értékű anyag átfogó jellemzése, beleértve ebbe a gyarapodás történetét, a gyarapítást befolyásoló felfogások alakulásának értékelését és a gyűjtemény összetételének jellegzetességeit, sőt lehetőleg valamilyen jövőképet is. A második teendő a műtárgyállomány - és az archivált anyag - állapotának, őrzési körülményeinek, fizikai adottságainak felmérése, értékelése és azok minél átfogóbb, minél alaposabb javítása. Kiterjedt gyakorlati lépések mellett ez a munka részben párhuzamos az előbbi, tudományos kutatást igénylő feladat megvalósításával - hiszen a muzeális intézmény megőrző funkciója is történetileg alakuló, változó tevékenység -, részben azt a törekvést is hivatott beteljesíteni, hogy megerősödjön a munkatársak tárgyközpontú gyakorlati és tudományos gondolkodása, s nem utolsó sorban felelőssége. A harmadik feladat a gyűjteményt képező anyag és tudáskészlet közzététele, mégpedig úgy, hogy az egyes kiállítások, kiadványok alapján ez a tevékenység a korábbihoz képest átgondoltabbá, rendszeresebbé váljon, tartalmilag és szemléletét tekintve egymást világosan kiegészítő részek gazdag szövetét eredményezze, s ennek következtében a Magyar Plakát Ház a társadalmi, kulturális nyilvánosságban jól felismerhető helyet és funkciót alakíthasson ki. Ezen a téren a szemléleti váltás kulcsa az, amit úgy lehet kifejezni, hogy kiállítások rendezése helyett "komplex kulturális termékek" megvalósítására van szükség.

Számos közgyűjtemény őriz ma plakátokat Magyarországon. A legjelentősebb plakátgyűjtemények tulajdonosa a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztálya, az Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatvány-Tára és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tára. A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely plakát-gyűjteménye a kortárs hazai plakátok legnagyobb hazai tárháza. Amennyiben erre a szándékra fogadókészséget találunk, úgy külön tematikus gyűjteményt hozunk létre e plakát-gyűjteményéből.

A plakátgyűjtemény nélkülözhetetlen forrása lesz a történeti, ipartörténeti, biográfiai, művészettörténeti, de más irányú kutatásoknak is. A magyar múlt eseményei mozaikszerűen rajzolódnak ki a plakátok képeiből, szövegéből, míg a grafikai plakátok a hazai művészeti élet értékes dokumentumai.

A megalapítandó gyűjtemény magában foglalja majd a Magyarországon az 1801-től megjelent szöveges plakátokat, és a grafikai plakátokat 1885-től kezdve.

Plakát

„A plakát csak eszköz, a közlés egy eszköze az eladó és vevő között, mint a távíró. A plakát a távírdász szerepét tölti be: ő nem ad közléseket, ő közvetíti őket. Nem kérdezik a véleményét, hanem elvárják tőle, hogy világos, jó és pontos közvetítést létesítsen.”

(A. M. Cassandre)

„A modern kereskedő nem elégszik meg avval, hogy áruit egyszerűen raktáron tartsa, vagy hírlapokban hirdesse. Sokkal nagyobb hatást ér el a nagy fogyasztó közönségnél, ha odaveti hirdető falragaszait a publikum szeme elé, az utcára, a sokadalmak helyeire, vasutak vaggonjaiba, nyilvános séták és találkozók helyére, ahol ezer meg ezer ember fordul meg s ugyanannyi olvasója akad az ő reklámjának. Természetes, hogy célját csak akkor éri el, ha reklámja föltünő, ha formájával és színeivel messziről kiviláglik a többi közül és ha nemcsak tartalmával, hanem csínjával, ízlésességével is leköti a közönség figyelmét.” (Lyka Károly, Az utca művészete. Új Idők, 1898.)

„A hirdető-oszlopok állandó műkiállításnak mondhatók, éjjel-nappal tárva-nyitva, melyet mindenki, a legszegényebb, a legsietősebb is menetközben élvezhet. Soknak az oszlop pótolja a hirlapot, s politikai események alkalmával, mozgalmas időben vagy egyéb szenzációs időben valósággal ostromolja azokat a kiváncsi tömeg. Ekkor érvényesül a plakát-oszlop oktató hivatása.” (Grafikai Szemle, 1900) „Az eredeti plakát olyan, mint a hű feleség, a tömegplakát, mely többek részére készül, s mindenki a saját cégének reklámját nyomatja rá a plakát képére, olyan, mint az utcalány.” (Gronwald Ernő, Plakátok. Az Üzlet, 1908)

A plakát falragasz, fali hirdetés, a közfigyelem, a vásárlókedv felkeltésének látványos eszköze, melynek őse a 19. század utolsó negyedében jelent meg Európa különböző országaiban, így Magyarországon is. Bár "a vevőcsalogatás” tilalma sokáig érvényben lévő jogszabály volt hazánkban, mégis megtalálta mindenki a módját áruja eladására. A plakátok megszületése két, forradalmi jelentőségű felfedezéshez: a könyv-, illetve a kőnyomtatáshoz kapcsolódik. Az előbbi a szöveges plakátok, míg utóbbi a litografált, képes falragaszok létrejöttét segítette elő.

A századfordulóra népszerűvé vált hirdetési műfaj felöltöztette Európa nagyvárosainak utcáit. Az új technika térhódítása, a gazdasági élet fellendülése, a tömegtermelés megindulása, a városfejlődés és a vele járó polgárosodás aztán létjogosultságot adott a plakát magyarországi elterjedésének is. Elsősorban a kereskedők, sörfőzdék, különféle cégek tulajdonosai éltek a reklámozás ezen lehetőségével. A piac meghódításáért folytatott harcban jórészt a reklám segítségével lehetett a közvéleményt befolyásolni, a vásárlókat a megfelelő irányba terelni.

„Az ucca képeskönyvében még csak lapozni sem kell. A képek maguktól jönnek elénk. Az ucca képeskönyve a plakát. Gyermekhez, felnőtthöz, fiatalhoz, öreghez, nőhöz, férfihez, mindnyájunkhoz beszél. Ez a képeskönyv elkísér bennünket egész életünkön át.”

(Radó György, 1933)

Plakátgyűjtemények a világban

 A plakát világszerte oly népszerűségnek örvendett, hogy például Franciaországban, Angliában és Németországban is hamar gyűjtőkre lelt. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban megrendezett nemzetközi plakátkiállításra is több művet magántulajdonból kölcsönöztek. Ennek ellenére csak egy nagy magyar plakátgyűjtemény vált ismertté, mégpedig Bedő Rudolf kollekciója, amelynek nagy része 1958-ban került - vásárlás útján - a Nemzeti Galéria tulajdonába.

A plakátok világszerte különböző típusú közgyűjteményekbe kerültek: így például a közérdekű nyomtatványok zömmel a nagy nemzeti könyvtárakba, az iparművészet követésre méltó remekei pedig az iparművészeti gyűjteményekbe. A kortörténeti dokumentumokat történeti, helytörténeti múzeumokban találjuk, s a képzőművészeti gyűjtemény részét képezik a plakátok többek között a bécsi Albertinában, a Magyar Nemzeti Galériában és a stuttgarti Staatsgalerieben.

2006. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit a Magyar Plakát Ház Nagykanizsán. A látogatók egy régi magtárépületben, modern muzeális galériát találnak. A magtár múzeum a múzeumban, időzárvány.
A Magyar Plakát Ház egyik legfontosabb feladata az elkövetkező néhány évben az, hogy valamennyi társadalmi réteg körében erősítse közművelődési szerepét, módot biztosítva arra, hogy aki akar, az bekapcsolódhasson a Ház életébe.

„Történeti plakátok Magyarországon, 1896-2000”. E címmel nyílt meg az első kiállítás a nagykanizsai Magyar Plakát Házban. A tárlat plakátanyaga a magyar plakát fejlődését kívánta reprezentálni, különös tekintettel a II. világháborút követő újjáépítés időszakára és az 1950-es évekre. Ezt pedig elsősorban a főváros plakátművészetét bemutatva tárták a nézők elé. A tematikus kiállítás, így az ott látott kereskedelmi és politikai propaganda plakátok egyszerre szolgáltak a korszak művelődéstörténeti forrásanyagául, másrészt a politikai elit hivatalos propaganda-szólamai és felhívásai is megjelentek a ma embere előtt.

A kiállított műtárgyak tulajdonosa a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum volt, továbbá a plakátok a Hadtörténeti Múzeum Általános Gyűjteményi Osztály Plakát- és Aprónyomtatvány-gyűjteményének törzsanyagából kerültek válogatásra és a Magyar Plakát Ház első kiállításán bemutatásra.

A Magyar Plakát Házban megrendezésre került tematikus és időszaki kiállítások, valamint a rendezvények látogatottsági statisztikája már eddig is igazolta a ház elképzelését, szándékát.

2006 októberében közel 1000 látogatót fogadott az intézmény. Többségük diák volt, de mellettük 54 külföldi látogató is megtekintette az első tárlatot, s magát a felújított műemléket.

Az év további részében is nagy érdeklődés kísérte a nagykanizsai és országos „újdonságot”. Diákok és turisták mellett a média is a házra és az ott kezdődött munkára fordította figyelmét. Novemberben már 11 rendezvényt fogadott be illetve szervezett a Magyar Plakát Ház. Így például múzeumpedagógiai foglalkozás, a Hadtörténeti Múzeumból érkezett szakemberek workshop-ja, Bartók kiállítás és koncert, Civil Fórum és workshop, konferencia és a Kreatív Klub rendezvénye is helyet kapott az épületben. Az intézménynek a kulturális programokat szervező, koordináló feladatán túl fontos kihívása volt az a feladat, hogy az intézményben megrendezésre kerülő programok, kulturális események miként válhatnak a közfigyelem tárgyává. A sikeres kezdet után az új évben új kiállítással várta az érdeklődő közönséget a ház. 2007. január 13. és március 15. között „Az 1970-es, ’80-as évek filmplakátjai. Gyűjteményes kiállítás. Válogatás Ludvig Zoltán filmplakát-gyűjteményéből és retrospektív, kézzel rajzolt filmplakátjaiból” címmel nyílt tárlat. A nagy mozi időszak emlékeinek felelevenítését ismét a múlt megismerése követte, hiszen „Történeti plakátok Magyarországon az I. világháború időszakából” címmel láthattak plakátválogatást az érdeklődők. 2007 nyarának közepén aztán újabb érdekesség kínált kulturális, közművelődési programot, s kellemes perceket főként az idősebb korosztálynak. Szeptemberig ugyanis felidézhették, a fiatalabb korosztály pedig megismerhette az 1970 és 1990 közötti Magyarország reklámplakátjait. „Túró és a többiek” címmel nyílt meg Tóth József ( Füles ) alkotásaiból válogatás. Az őszi időszakban újabb válogatás következett. Szintén a hazai plakátművészetbe nyerhettünk bepillantást, mégpedig az 50-es évekbe repített vissza a magtármúzeum. A Magyar Plakát Házban legutóbb november 19-én nyílt tárlat, mely „Az utca képeskönyve” címet kapta. A márciusig látható időszaki kiállításon az 1885-1945 között megjelent kereskedelmi plakátokból és korabeli kritikájukból látható válogatás.

Az elmúlt több mint egy évben több programnak is helyet adott a volt magtár. A konferenciateremben kisebb időszaki dokumentum - és fotókiállítások, előadások, komoly- és könnyűzenei koncertek váltották egymást. Az intézmény bekapcsolódott a Múzeumok éjszakája programsorozatba is.