Erőszakmentes kommunikáció - az első végzős csoport

Aki volt már mérges valakire, aki emelte már fel mérgében a hangját, vagy legalább egyszer már elvesztette a türelmét, az tudhatja jól, mennyit ér, ha képesek vagyunk uralkodni indulatainkon. A visszafogottság, az agresszió hiánya persze nem szabad, hogy gyengeség legyen. Nem behódolni kell a másiknak, hanem úgy megjeleníteni, érvényesíteni saját érdekeinket, hogy az ne sértse másokét. Vajon megoldhatjuk úgy a konfliktusainkat, hogy közben egyik fél se sérüljön, senki ne hordozzon sebeket?

Az erőszakmentes kommunikáció művelői úgy gondolják, létezik ilyen megoldás. Kifejlesztettek egy technikát, melyet bárki megtanulhat, nemre, korra, iskolázottságra való tekintet nélkül. S hogy hol lehet ezt alkalmazni? Otthon, a családtagokkal folytatott vég nélküli vitákban, a munkahelyen a pimasz főnökkel, az állásinterjún, vagy bárhol, ahol más emberekkel kapcsolatba kerülhetünk.

Az erőszakmentes kommunikáció tanítható, s megtanulható.  Igazolja ezt az a 25 hallgatói is, akik elsőként végezték el a Kanizsai Kulturális Központ Erőszakmentes kommunikáció nevű képzését. 48 órát, kétszer három napot töltöttek együtt Rambala Éva trénerrel a HSMK-ban, s ez a hat alkalom – úgy érzik – bizony, megváltoztatta az életüket. Álljanak itt igazolásul azok a mondatok, melyeket a képzés résztvevőitől kaptunk!

ERŐSZAKMENTES KOMMUNIKÁCIÓ
  - A képzés hallgatóinak írásos véleményeiből

Nagykanizsa, 2011. február 10.

Ez a tréning ráébresztett arra, hogy előbb magammal kell rendben lennem, a szívemben kell rendet raknom, egyensúlyt kialakítanom, s elfogadni, tisztelni, szeretni kell magamat, valamint köszönetet is kell mondani magamnak! Rádöbbentem arra, hogy amíg magam irányában nem vagyok empatikus, addig a környezetemmel sem tudok az lenni. Hogy az ember nem csak a környezetével kommunikálhat erőszakosan, hanem önmagával is. Nem csak más szükségleteire kell figyelni, hanem a sajátoméra is! Mert ha én nem vagyok jól, akkor másnak sem tudok segíteni. Sőt! Nem szabad más terhét, életfeladatát átvállalni, elvenni. (32 éves nő)

Nem tudom a tanultakat egyik napról a másikra bevezetni. Először meg kell változnom ahhoz, hogy alkalmazni tudjam. Nagyon sokszor kell másként gondolkodnom, hogy megszokjam. A változás, a másképp reagálás a meglepetés erejével hat. De konfliktushelyzetben a másik érzelmeivel és szükségleteivel foglalkozni ahelyett, hogy a saját érzéseimet szabadjára engedjem, nagyon nagy önuralmat igényel. (37 éves nő)

Tisztázódott számomra, hogy az erőszakmentesség nem erőtlenséget jelent. Nekem az is nagyon szimpatikus ebben a gondolkodásmódban, hogy a helyes önértékeléshez is segítséget nyújt. Üres pohárból nincs mit adni! Az én szükségletem megértése és kielégítése a legfontosabb alapja annak, hogy a másikra oda tudjak figyelni. (35 éves nő)

A tréningen elhangzott a mágikus mondat: „Szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy, nem akarlak se bántani, se segíteni, de vagyok neked.” Úgyhogy mielőtt elkezdenék megint „prédikálni”, emlékeztetem magamat arra, hogy a kéretlen segítség bizony nem segítség, fontosabb, hogy a másik érezze, hogy mellette állok, itt vagyok, ha kell. (26 éves nő)

Talán ami a legfontosabb számomra: azt hittem eddig, hogy én nagyon empatikus vagyok, mert meghallgatok mindenkit, osztozom jóban-rosszban, és cipelem azokat. Itt rádöbbentem, hogy ez nem erről szól! Meg kell hallgatni a másikat, hagyni, hogy végigmondja, majd értékelni, véleményt mondani, de semmiképpen sem próbálni megoldani! (28 éves nő)

A képzés alatt többször éreztem kiegyensúlyozottságot, értelmet, erőt, zaklatottságot, bizonytalanságot, zűrzavart, kételkedést felváltva, egyszer lenn és egyszer fenn. Aztán kezdtem egyre higgadtabb és kiegyensúlyozottabb lenni, megtanultam a csoportvezető mondandóját végiggondolni és egyre inkább elfogadni. Megtanultam azt, hogy milyen nehéz másképp beszélni, például köszönetet mondani magamnak és másoknak, majd a módszereket alkalmazva megtapasztalhattam a változásokat, amik persze nem hirtelen, sorsdöntően hatottak, de segítenek abban, hogy higgyek a változásban. (33 éves nő)

Most értettem meg azt is, hogy nem vezet jóra átvállalni mindenki problémáját és megoldani helyette. Erre a rossz szokásomra nagyfiam már többször fölhívta a figyelmemet. Most már értem, hogy ezzel csak az én önbecsülésem nő, s a másiktól pedig elveszem. Megfosztom attól, hogy megbirkózzon a problémájával s ezáltal erősödjön. (56 éves nő)

Szembesültem azzal, hogy amíg nem tanuljuk meg, hogyan kell szeretni, tisztelni és megbocsátani önmagunknak, addig nem tudunk őszintén adni. Megdöbbentő volt számomra, hogy a konfliktusok mögött az emberek ki nem elégült érzelmi, mentális és fizikai szükségletei húzódnak. Szinte alig találkoztam olyan emberrel, akik őszintén kimondták volna, mit gondolnak.  (…) Mostanság csecsemőnek érzem magam, mert újra tanulok beszélni… (37 éves nő)

Rájöttem, hogy minden, a másik ember iránti negatív érzés forrását magamban kell keresni. (25 éves férfi)

Hol tudom hasznosítani az erőszakmentes kommunikációt? Szeretetteljes légkör a családban. Munkahelykeresés során magabiztosság, önmagamért kiállás úgy, hogy a környezetemre is odafigyelek. Segít abban, hogyan kezeljem a magam és mások dühét. Hogyan gondolkodjam önmagamról, ha hibát követek el. Ezt hogyan kommunikáljam úgy, hogy önmagamat tiszteljem. (55 éves nő)

Nagyon fontos, hogy soha ne hasonlítgassam magamat másokhoz, mert ezzel a földbe döngölöm magamat (az önbizalmamat, az önértékelésemet), mivel saját magammal kommunikálok a legtöbbet, a legeslegfontosabb dolog a belső énem megerősítése, a belső békém megtalálása. (56 éves nő)

Ez alatt a pár nap alatt megtanultam számtalan olyan dolgot, aminek a gyakorlásával és alkalmazásával el tudom érni a céljaimat: elsősorban törekszem arra, hogy optimista legyek, a munkahelyi visszautasításokat ne kudarcként éljem meg, hanem tapasztalatoknak, amiből építkezni tudok. A bántást megpróbálom nem magamra venni és még jobban kiállok a magam igazáért. Nem becsülöm le magam, elfogadom magamat és hiszek magamban. (23 éves nő)

Kaptam egy megerősítést, hogy nem vagyok különc, ha elvégzek egy rám eső feladatot és megdicsérem magamat. (31 éves nő)

Jól csak a szívével lát az ember, írta le egy nagy francia humanista irodalmár a XX. század vérgőzös idején. Ma még nagyobb szükség van ennek a mondatnak a felerősítésére. Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) jelentése nekem: Embermentő Közösség. Ezt találtam meg itt és most Nagykanizsán. (47 éves férfi)

Ha sikerül elsajátítanom az itt tanultakat, akkor könnyebben veszem az akadályokat az életemben. (…) Eddig is az az ember voltam, aki mindig mindent megmondott másoknak (ami a szívemen, az a számon típus), csak ezentúl kétszer meggondolom, hogyan mondom ki, amit szeretnék, még ha az sértő és bántó is másoknak. (29 éves nő)

Pár hete, amikor jelentkeztem az Erőszakmentes kommunikáció címet viselő képzésre, nem gondoltam, hogy ilyen összetett és ekkora élményt fog nekem nyújtani. Másfél hete még nem értettem, mi is ez, és mennyi minden van e két szó mögött.  Ma már tudom, hogy ez a képzés volt életem egyik legjobb döntése, amit hozhattam. (23 éves nő)

Megosztás:    Tweet