A hattyú

Aki a polgári drámaírásban tökéletes mestermunkát keres, Molnár Ferenc darabjaihoz nyúl. Nem csoda, hogy a Hattyú című darabjáról is kizárólag felsőfokon ír minden kritikusa. A dicséret fénye a színházakra is ragyog: a Hattyú bemutatása bármely színháznak kiváló választás, hát még jó szereposztással!

A Nagykanizsára érkező előadás az Új Színház sikerdarabja, Bánsági Ildikóval, Eperjes Károllyal - Szinetár Miklós rendezésében. Alábbiakban ennek az előadásnak a korábbi sajtóvisszhangjából válogatunk.

Teljes szereposztás, az előadás részletei itt olvashatók.

"Az Új Színház előadásában Bánsági Ildikó hercegnéje magyaros fogadósnénak rémlik, leánya (Nemes Wanda) pedig népviseleti dirndliben úgy viselkedik, mint a Fehér Ló fogadó pincérlánya. Várjuk, mikor énekli el a Mit tehet a Zsiga, Zsiga róla kezdetű kuplét. Balla Ildikó snassz díszlete stájer fogadónak hat. A lakájok alsónadrágban leadják vitézkötéses livréjüket a harmadik felvonás előtt, és átveszik szolgálatuk bérét az udvarmestertől, mintha csak bérelt személyzet tálalt volna alkalmilag. A függöny előtt jobbra-balra asztalka. Rajta egy-egy váza virágcsokorral.

Az utolsó felvonásban eozin vázákra cserélik a fehér edényeket, körberakva bekeretezett fényképekkel. Talán a katonakorom emlékére, vagy a bérmálási fénykép is köztük van. Bánsági, Nemes, Almási, a vendég Sztarek, Papp Zoltán ezredese - aki kis mímes kiegészítő játékkal megmutatja, mint szívja le a tőgyekből a tejet a modern gépi eszköz -, valamint a szerzetes nagybácsi Eperjes két kézzel gesztikulál folyamatosan. Bár Eperjes tud fél kézzel is nyomatékosítani mondatot. Kétségbeesetten ordít mindenki. És nagyon illetlenül viselkednek. Amikor a rettegett főhercegnő érkezését várják, mindenki hálóruhában fogadja. Ha nem szertartásos a viselkedés, ha ordenárén viselkednek, akár egy Rózsa Sándor kurtakocsmában, ott nem szükséges a látszat fenntartására való igyekezet. Neglizsében fogadni a főhercegnőt van akkora botrány, mint hogy a hattyú flörtölt a házitanítóval.

Eperjes a katonaságtól kiugrott, egykor duhaj huszártisztet hozzáadja Jácint atya méltóságteljes és bölcs alakjához. A kibontakozás az ő kezében van. S bár durva anyagból gyúrja ki figuráját, működése hatásos.
Takács Katalin a főhercegnő. Ősz parókája rosszul áll neki. Ruhája a tervező színvakságára vall. De szellemes és okos vígjátéki színésznő. Minden poénja ül. Butaságokat csak okos színész tud jól elmondani.

A darab végén ráadást kapunk a rendezőtől. Nemcsak Károly és Diána hercegnő esküvői képeit, de váratlanul vörös lobogóval kezében Ági Miklós tanár vezeti a népfelkelést, ahol lelökik hatalmukról az addigi előkelőségeket. Az egész társulat körüli a filmbetéten a roppant tanácskozó asztalt. Megszűnt a királyság, helyette fém és tejipari tröszt vette át az uralmat.

Szinetár hozzátoldása elég nagy szamárság, de a közönség veszi a lapot."

 

(Molnár Gál Péter, Népszabadság, 2009.11.01.)

"Molnár Ferenc-darabot nézni különös élvezet. Olyasféle, mint megkóstolni a legfinomabb csokoládéból készült bonboncsodát, amit mesteri kezek formáltak tökéletessé: kívül csillogó aranypapír, belül elomló, krémes varázs.

Talán nem a legértékesebb táplálék, de ellenállni neki képtelenség. Szinetár Miklós Hattyú-rendezése az Új Színházban meghökkentő, idegen ízeket kever a megszokott molnári harmóniába. (...)

Az előadás emlékezetes szereplője Jácint atya, akit Eperjes Károly kelt életre. Csupa szív, mindig segíteni igyekvő, hevességében is szeretni való figurát hoz, aki az egyik legfőbb biztosíték arra, hogy a közönség jól szórakozzon. És bár Molnár talán egy kicsivel kevésbé vehemens figurát képzelhetett el Beatrix bátyjaként, Eperjes gond nélkül el tudja fogadtatni ezt az értelmezést is."

(Szabó Helga, www.olvassbele.hu, 2010.02.18.)

Megosztás:    Tweet