Soha nem a pofon a megoldás

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Amikor megszűnik a munkahely, hátba támadnak a volt kollégák, bosszant a szomszéd, semmit nem hajlandó mondani az iskolából hazaérő gyerek… Amikor az ember úgy érzi, minden és mindenki összeesküdött ellene, s az egész világ egyetlen célja, hogy kárt okozzon, bosszantson, romlásunkra törjön. Az emberből ilyenkor tör ki az agresszió, s kiabálni kezd egy ártatlan családtag egyszerű kérdése miatt is.

Erre jön egy törékeny nő, aki azt mondja, tanuljuk meg az erőszak nélküli kommunikációt.

Rambala Éva majdnem 15 éve foglalkozik az amerikai eredetű, magyarul erőszakmentes kommunikációnak nevezett technikával. Tanulja is, tanítja is – már vagy öt földrészen tartott tréningeket a legváltozatosabb nemzetközi társaságok előtt. Magyar háziasszony és amerikai üzletember ugyanazt tanulja tőle: hogyan béküljünk ki önmagunkkkal, a világgal, hogyan tudunk önmagunkért úgy kiállni, hogy azzal ne sértsünk meg más embereket.

Rambala Éva nemrég a Medgyaszay Házban tartott egy bemutató tréninget, decemberben pedig 48 órás képzésre készül a Zalai Irka projekt keretében. ennek kapcsán beszélgettünk. 

-  Egész világunk arról szól, hogy kerüljük a gyengeséget, az érzelmek kifejezését; maradjunk hűvösek, tárgyilagosak. Erre jön Ön és azt mondja, hogy mutassunk többet az érzéseinkből?

- Az erőszakmentesség nem gyengeséget jelent.  Úgy gondolom, a kemény, macsó érzéstelen férfiideálnak a kora lejárt. Egy 60-70 éves férfit rábeszélni arra, hogy őszintén beszéljen az érzéseiről, nem egy egyszerű feladat. Viszont a mai huszon- és harmincéveseknél ez sokkal egyszerűbb. A fiatalabb férfiak sokkal könnyebben mernek beszélni az érzéseikről. Úgyhogy optimista vagyok. 

- Mit jelent az erőszakmentes kommunikáció? Meg kell tanulnom máshogy beszélni, máshogy viselkedni az emberekkel?

- Az a lényege, hogy tanuljunk meg önmagunkért is kiállni és közben a másikra is odafigyelni. Ez nem egyszerű ám! Van, aki egész életében nem gyakorolta, soha nem próbálta a maga igazát érvényesíteni. Mindig úgy vélte, mások erősebbek, határozottabbak, nekik van igazuk… és amikor hozzánk jön, talán már nincs munkahelye, a válás küszöbén áll, a gyereke nem hívja meg az esküvőjére… 

Az erőszakmentes kommunikációt akkor tudom jól használni, ha azt a célt vezércsillagként magam előtt lebegtetem, hogy nekem mindannyiunk jóléte egyformán fontos. A sajátom is és a környezetemben élőké is. Amikor eljön valaki egy képzésre, akkor lehet, hogy csak egy morzsát szed fel ebből. Lehet, hogy neki most az a nagy feladat, hogy az állandó, azonnali ítélkezés helyett megtanulja a megfigyeléseit megfogalmazni. Merthogy ez a kettő neki mindig összekavarodik. Lehet, hogy ő nem akar az érzéseiről és a szükségleteiről beszélni, de azt felismeri, hogy mennyi kárt okoz magának az elhamarkodott ítélkezéssel.

Aztán van, aki azt mondja, hogy neki az a legnagyobb kihívás, hogy pontosan megfogalmazza a saját érzéseit. Pedagógusoktól, menedzserektől is hallottam már, hogy ez nekik mekkora gondot okozott.

- Sokan úgy vélik, ők soha, senkivel szemben nem erőszakosak. Aztán otthon csak rákiáltanak a gyerekre: „kisfiam, ezt azért csinálod meg, mert én azt mondtam…!” Ez is erőszak?

- Persze, hogy az. Ha nem látom az értelmét annak, amit kérnek tőlem, akkor vakon kell engedelmeskednem. Akkor csak engedek az erőszaknak.  De vajon ha a világ egyre erőszakosabb, akkor én az erőszakosok közé akarok tartozni, vagy az erőszakmentes sorba?  Szégyenteljesnek tartom, hogy eljutunk az űrbe, hogy a számítógépem befér a zsebembe, de a konfliktusainkat úgy oldjuk meg, mint az ősemberek. Ha rosszat csinálsz, megölhetlek. Az eszközeink fejlődhettek, de a konfliktus-megoldó technikánk még mindig azon a szinten áll, mint az ősemberé.

- Ha nem is lépünk háborús földre: mindenki megélte már a saját életében az erőszakot, igaz? Egy felbosszantott szomszéd, egy megsértett munkatárs, egy megcsalt házastárs felől érkezik az erőszakos megoldás. 

- Ma délelőtt egy 14 éves fiatalemberrel beszélgettem. Elmesélte, hogy egy tanára nagyon elégedetlen volt a viselkedésével. Leültek az igazgatóhelyettessel hármasban beszélgetni. Egy ponton aztán a fiú azt mondta a tanárának: „majd akkor én úgyis megverem”. Az igazgatóhelyettes erre rendőrt hívott. Ugye el tudja képzelni, milyen lelkiállapotban volt az a fiú, amikor a következő órán mondjuk Ady költészetére kellett volna figyelnie - miközben most ment el a rendőr, aki miatta érkezett?

Megnéztük a fiúval, hogy ha ő ismerte volna az erőszakmentes kommunikációt, akkor hogyan fejezte volna ki a tanárával kapcsolatos elégedetlenségét. Bizony, a tanárnak leesett volna az álla a csodálkozástól! Apró, hétköznapi helyzet ez is. Persze, amikor dühös vagyok és potyognak a könnyeim, akkor nem olyan nagyon könnyű ezt a módszert előhúzni, de sok gyakorlással bizony minden helyzetben alkalmazható rutint ad. Ez egy hihetetlen nagy erő, csak tudjunk élni vele.

- Zsiráfnyelvnek is hívják, igaz? A zsiráfot nem éppen az erő képzetével kötjük össze.

- Pedig lehetne. A zsiráf az az állta, amelyik az oroszlánt is ártalmatlanná tudná tenni egyetlen rúgásával. Csak éppen nem teszi. Nincs rá szüksége, máshogy oldja meg a problémáit. Ezért is lett az erőszakmentes kommunikáció jelképe.

- Kinek ajánlható ez a tréning? Milyen élethelyzetek azok, ahol legjobban lehet alkalmazni?

- A gyakorlat azt mutatja, hogy akkor jönnek el az emberek ilyen képzésre, amikor már baj van. Sokan jönnek válás után - vagy éppen másodpercekkel a válás előtt –, amikor elveszett a munkahely és látja, hogy itt bizony a kommunikáción kellett volna változtatni. Sajnos sokan csak utólag gondolkodnak el azon, hogy mi minden lehetett volna más, sikeresebb az életükben, ha másféle kommunikációt használnak.

Erőszakmentes kommunikáció

Ön is jelentkezhet ingyenes képzésünkre, ha munkanélküli, vagy nincs szakképzettsége, GYES-en, GYED-en van, roma származású, megváltozott munkaképességű.

Ingyenes tréning hátrányos helyzetű felnőtteknek
december 9-11, 16-18 (összesen 48 óra)
Helyszín: Hevesi Sándor Művelődési központ

JELENTKEZÉS